A hírnévnek ára van...8. rész

Sziasztok!
Még egyszer bocsánat a kihagyásért, többet nem fordul elő:)
Köszönöm a komikat, és a visszajelzéseket, nagyon jól estek. Biztos láttátok, hogy kiraktam egy karácsonyi szavazást, gondoltak kedveskedek nektek, szóval tessék szépen írni a kívánságokat a Jézuskának.:D ( perpillanat most én volnék:D )
A részről annyit, hogy egészen nyugis, és nem valami tökéletes, mert nem igen megy mostanában az írás, amiért bocsánatot kérek, de igyekszem. A héten hozom is az újat, ami eseménydúsabb lesz, ígérem:)
Jó olvasást, és kitartást a sulihoz, már csak 8 nap;)
XOXO

·        Jól hallottad. Itt fekszik mellettem, még alszik. Mit csináljak? Jézusom fogalmam sincs. – mondta kétségbeesetten.

·        Mi van, ha nem is történt semmi? Én is keltem már mellette.

·        Vivi meztelen vagyok. Gondolom, hogy Kimi sincs ezzel másképp, mivel a felsőteste teljesen pucér. Szerintem alul is. Nem emlékszem semmire. Tudod, hogy nem szoktam inni, de most ki akartam kapcsolni, és elvesztettem az uralmam.

·        Tudom. Virág fogalmam sincs, hogy mit kellene tenned. Várd meg, amíg felkel, aztán beszéljétek meg, hogy mégis mi legyen. Ennyit tudok neked mondani. Nem tudom, hogy mit kellene tenned. – mondtam legjobb barátnőmnek tanácstalanul.

·        Oké. Akkor várok, amíg felkel. Megbeszélem vele a dolgokat, és majd meglátjuk. – mondta bizonytalanul.

·        Igen azt hiszem, ezt kell tenned.

·        Egyáltalán van barátnője? – kérdezte félve.

·        Basszus. – csattant belőlem hangosan – Ezt elfelejtettem mondani. Ami azt illeti, Kiminek tényleg van barátnője. Heikki legalábbis említette.

·        Jézusom! Most még rosszabb. Lefeküdtem valakivel, akinek van barátnője. Szuper! Ennél jobb már nem is lehetne. – vezette le barátnőm a helyzetét.

·        Akkor is meg kell várnod, amíg felkel, és meg kell beszélnetek. Halál ciki lesz, de az még rosszabb lenne, ha nem beszélnétek. Ráadásul lelépni sem tudsz, mert ő van nálad.

·        Na mennem kell mert szerintem ébredezik, és szembesülhetek az ijedt arcával, valamint a gázos beszélgetésen is túl kell esnem. Majd futam után hívlak. Hali. – ezzel kinyomott.

„-Húha. Most aztán tényleg nem irigylem a barátnőm. Ezért nem szoktam sokat inni. Fogalmam sincs, hogy mit fognak tenni. Kiminek barátnője van, ráadásul nem is ismerik egymást. Ebből nem lehet komoly kapcsolat, de akkor Virág teljesen össze fog törni. Persze megértem, de mégis ő feküdt le felelőtlenül Kimivel. Kimi meg… Nem lennék a barátnője helyében.”- gondolatmenetem közben az zavart meg, hogy rápillantottam a mellettem lévő naptárra. Elmosolyodtam. Megint eltelt egy év. Nem is akármilyen év volt. Unokatesóm motoszkálására ébredtem.

·        Jó reggelt Napsugár! – mosolyogtam unokatesómra.

·        Neked is! Áááá Boldog szülinapoooooot! – ugrott ki az ágyból, és körbeölelgetett.

·        Életben is hagyhatnád ezt a vénlányt. – jött be nevetve Bence. – Hallottam, hogy fent vagytok, gondoltam bejövök, hogy Boldog szülinapoooooot kívánjak – nevetett és megölelt. – Egyre ráncosabb vagy. – mondta kétségbeesett hangon.

·        Tudom. Te meg egyre hülyébb. – nevettem rá.

·        Na, öltözzetek szépségek, aztán gyertek le. – mondta Bence, és kiment.

Sugi elment fürdeni, addig én kikészítettem a ruhámat, és beszéltem anyáékkal, mivel ők is felhívtak felköszönteni. Nehezükre esik elfogadni, hogy egyre vénebb leszek, de kénytelenek. Mikor Sugi kijött, én is elmentem fürdeni, majd beszárítottam a hajam. Felvettem a fekete rövidgatyám a sárga mellényemmel, és a barna virágos balerinámat.

A ruha:

A cipő:

 Mikor kimentem a fürdőből ,Sugi nem volt a szobában, így elindultam a földszintre. A lépcső aljánál megláttam Timiéket, amint egy tortát körbeállnak, és elkezdenek énekelni.

·        „Boldog szülinapot, boldog szülinapot, boldog szülinapot Vivi. Boldog szülinapot!” – énekelték.

·        Jajj de aranyosak vagytok. Köszönöööm! – öleltem meg őket egyesével.

A tortán a 23-as szám állt. Gyönyörű volt. Fehér színű, és rózsaszín rózsák díszítették.

Ettünk belőle, beszélgettünk, majd Tomival kimentünk a Ringre. Siettünk a boxba, hogy időben ott legyünk. Odaérve Heikki köszöntött minket, és elmondta, hogy mi a mai terv. A büfében megittam Heikkivel egy kávét, addig Sugi és Bence Stuékkal szórakoztak. Tudom, hogy nem ismernek még, meg nem is várok semmit, de az jól esne, ha annyit mondanának, hogy Isten éltessen! Elvégre szinte mindenkinél szóba került, hogy pont a futam napjára esik a szülinapom. Visszamentünk a boxba, útközben sok sikert kívántam a már nagyon koncentráló Sebnek.

Leültem a helyemre, felvettem a fülest, és hagytam, hogy sodorjon a rohanó idő, és izgalom. Teljesen más volt. Nem voltam tanácstalan arcok, kiabáló emberek. Csend volt. Mindenki elfoglalta a helyét. Az autók felálltak a rajtrácsra, a szerelők mellettük álltak, Heikki is kiment Sebhez. Egyedül ültem, és figyeltem a gyakorlott embereket, ahogy már jól megszokott rutinnal teszik a dolgukat. Mindenki a tévét nézte, egyesek pedig ki-be járkáltak apróbb dolgokért. A tévében megláttam, hogy leveszik az autókról a gumimelegítőket, és mindenki félreáll. A feszült csendet megtörte az autókból áradó egyesek számára zaj, de nekem zene füleimnek. Mindenki berohant a pályáról, és egy hang nélkül elfoglalták a helyüket. Heikki csak sóhajtott egy mélyet, és leült. Mindenki a tévét nézte. Nem volt egy árva lélek sem, aki más felé figyelt volna. a levegőben izzott a feszültség, az emberek sápadtan meredtek a kijelzőre. Most minden eldől. Az átdolgozott éjszakák, a sok munka és a családtól való távollét sem volt hiábavaló. Legalábbis remélték. Még ezt ki kell bírni, és utána megkapják a jussukat, egy hosszú szünetet. A kocsik elfoglalták a helyüket, és várakozás kezdődött. Mindenki arra várt, hogy az az 5 lámpa, zöldre váltson. De nem váltott. Vagyis egyáltalán nem olyan gyorsan, mintha otthon nézném. Itt más. Minden más. Nincs olyan ember, akit ne járna át a feszültség, és az adrenalin. Ebben a környezetben, szinte vírusként terjedt. Végre az első lámpa felgyulladt. Majd a második, harmadik, negyedik, végül az ötödik. Szinte mindenki egyszerre sóhajtott egy mélyet, becsukták egy pillanatra a szemüket, majd kinyitották, és a lámpák zöldre váltottak. Jól kaptuk el a rajtot, Seb az első kanyarnál az élre tört, és Webber sem ragadt be. Seb végig tartotta az első pozíciót, majd jöttek a kerékcserék. A srácok megmozgatták ujjaikat, felpattantak és kicsivel több, mint 2 másodperc alatt kicserélték Seb kerekeit. Hihetetlenek voltak. A futam zökkenőmentesen zajlott, egyedül Michael állt ki. Seb nyerte a futamot, Webber pedig 3. lett. Hamilton pedig 2. Szinte magával sodortak a pódium elé, ahol Seb intett egy párat, láthattuk a szokásos Vettel fingert is. Gratuláltam a szerelőknek is, akik már boldogok, és megkönnyebbültek voltak. Visszamentünk a boxba, gratuláltam Adriannek, Christiannak, és a „hősünknek”, Sebnek.

·        Ugye jössz este a buliba? – kérdezte kölyökkutya szemekkel.

·        Ti mindig buliztok? – néztem rá nevetve.

·        Amikor van rá esélyünk, igen. Tehát szinte mindig. Szóval jössz ugye?

·        Persze, hogy jön. – jött oda nevetve Heikki.

·        Úgy látszik ezt eldöntöttétek helyettem. – mondtam nevetve a srácoknak.

·        Ami azt illeti; igen. – nevetett Seb.

·        Akkor én megyek is fiúk, mert ma még dolgom van. Sziasztok. – köszöntem el tőlük.

·        8-ra ott vagyok érted. – mosolygott Heikki.

·        Rendben. Sietek. – mosolyogtam, és elindultam a kijárat felé, ahol riporterek hada állt körém, és elkezdtek kérdezgetni.