Sziasztok! :)
Kérlek ne haragudjatok, hogy eltűntem, de a gépem úgy döntött, hogy nincs kedve elindítani a netet. Miután ez az első alkalom, hogy tudok írni a gépem szerelőnél való nyaralása után, gondoltam szólok, hogy nagyon sietek a történettel, és igyekszem a hét elején hozni a kövi részt:) Jók legyetek!:)
Puszi: Detti((:

A hírnévnek ára van...7.

Sziasztok!
Ááá én kész vagyok! Sebastian Vettel háromszoros világbajnok. És a legfiatalabb*-*
Na meghoztam a részt. Elég hosszú lett, szóval remélem kiengesztellek titeket a múltkori rövid átfogó rész miatt:)
Remélem tetszeni fog:)
Jó olvasást!xoxo

A 3. szabadedzést végigizgultam, mivel volt miért. Mark végig jól ment, de ez alól Seb sem volt kivétel. Mindketten kiválóan mentek. Végül Mark lett az első, Seb pedig a harmadik, mivel Lewis a végén meg tudta előzni. A csapat boldog volt, mivel tudták, hogy 4 óra múlva az időmérőn is ilyen körülmények lesznek, amely úgy tűnt, hogy fekszik az RB8-nak. Boldogan öleltem meg Heikkit, aztán a többi szerelőt, és gratuláltam nekik. Szóltak, hogy ez annyira még nem fontos, de én örültem, mert végre elégedettek lehetnek, és a sok munka meghozza majd a gyümölcsét. Én érzem.

·        Gratulálook! – ugrottam a boxba érkező csapatfőnök nyakába.

·        Na, örülök, hogy jobban vagy. – mosolygott – Köszönöm!

·        Sebastian?

·        Még a kötelező interjúkon van.

·        Ja, tényleg az interjúk. – el is felejtettem. Már leesett.

·        Vivi majd délután lesz egy megbeszélés 5-től. Kérlek, majd gyere az irodámba.

·        Rendben Christian. – ezzel a főnök elment.

Felhívtam Sugit, hogy ma a megbeszélés után sietek hozzájuk. Aztán beszéltem anyával is.

·        Szia, anya!

·        Szia, kicsim. Minden rendben? Jól elvagy? Vigyáznak rád? Milyen a Red Bullnál és Seb aranyos? – zúdította rám a kérdéseket.

·        Anya nyugi! Igen minden rendben. Nagyon jól érzem magam. Annyira kedves és bolond mindenki. Imádom őket. Előre félek, hogy mi lesz, ha vége a 3. fotózásnak is. Ja és Seb olyan helyes élőben, mint a poszteremen. Nem is. Még jobban. Bár az elején nem volt túl barátságos, most már másképp viselkedik, és sokkal kedvesebb.

·        Mondtam én, hogy jó lesz ő a férjednek.

·        Anyaaa! Ne mááár! – mondtam nevetve.

·        Hú! – bökte meg valaki a hátam, én meg felkiáltottam, mert megijedtem.

·        Jézusom! – mondtam magyarul, és megfordultam. - Á Seb ezt még megkeserülöd. – mondtam angolul. – Anya most le kell tennem, mert megjött Seb, de majd beszélünk. Szia!

·        Szia! Vigyázz magadra! Ja és puszilom a németet! – ezzel letette a telefont.

·        Sebastian Vettel! Ez nem volt vicces! – mondtam hangosabban a németnek, de elnevettem a végét.

·        Most gonosz lettem? – nézett rám kikerekített szemekkel, és lebiggyesztett szájjal.

·        Az nem most lettél McQueen. Az elejétől kezdve az vagy. – mondtam nevetve.

·        Ne már! Bocsánatot kérek az első benyomás miatt. Ne haragudj!

·        Ugyan. Semmiség. De! Gratulálooook! – ezzel megöleltem. Nagyon boldog voltam.

·        Köszönöm, de ez még csak szabadedzés, és nem is nyertem.

·        Nem baj. – válaszoltam mosolyogva. – Majd fogsz.

Boldogságom közepette támadt egy ötletem.

·        Seb. Esetleg bemutathatlak valakinek?

·        Persze. Mégis kinek?

·        Hát én eredetileg most a nagynénéméknél vagyok, és az unokatesóimmal jöttem. Ugyanannyi idősek, mint én, és Sugi imád téged.

·        Csak ő?

·        Miután az ikertesója fiú, nem hinném, hogy gond lenne az, hogy csak Sugi imád. – nevettem fel.

·        Ha gondolod, most van időm, így esetleg idehívhatnád őket. Kimegyünk a bejárathoz, odajönnek, és akkor bejöhetnek.

·        Köszönöööm Seb. Majd meghálálom. – ezzel megöleltem. – Felhívom Sugit, és akkor mehetünk is.

·        Rendben. – mosolygott.

Amikor Suginak mondtam, majd szétrepedt a dobhártyám a sikításától. Sebbel kimentünk a kapuhoz, ahol már Sugi izgatottan állt. Bence kevésbé volt bezsongva, mivel nem igen tartozott Sebastian a kedvenc pilótái közé.

·        Úr isten!! Sebastian Vettel. Itt. Tényleg. És Jézusom! Igazi vagy! – sikítozta ámultan Sugi.

·        Ööö… Drága unokatesóm. Ugye tudod, hogy nem kell ovisan viselkedned.

·        Bocsi értettem. – húzta meg magát.

·        Szia! Sebastian Vettel vagyok, de amint látom mintha már hallottál volna rólam. – nevetett Seb, majd adott két puszit Suginak, aki elpirult.

·        Bocsi az előbbiért. Tóth Napsugár vagyok, de szólíts csak Suginak.

·        Semmi gond. Már megszoktam. – mondta Seb.

·        A kis szerény. – forgattam meg a szemeimet.

·        Imádlak Vivi, de esetleg engem is észrevehetnél.

·        Hú, bocsi Bence. Bence, ő itt Sebastian Vettel. Seb ő itt Tóth Bence, Sugi ikertesója.

·        Nagyon örülök. – fogott kezet Seb Bencével.

·        Gyertek, megmutatom a garázst. – vezetett be minket seb, majd mindent megmutatott Bencének és Suginak. Bemutatta Seb őket szinte minden szembe jövő embernek. Köztük Chrisnek is, aki nagyon kedvesen fogadta az unokatesóimat.

·        Szóval Sugi. Esetleg lenne kedvetek innen nézni az időmérőt? – kérdezte Seb.

·        Ha lehet, akkor persze. – mosolygott Sugi.

·        Na és Bence. Neked ki a kedvenc pilótád? Hidd el. Tudom, hogy nem én vagyok, mivel általában nem a fiúknak vagyok a kedvenc pilótája.

·        Igen. Ezt eltaláltad. De jó fej vagy. Amúgy Kimi a kedvencem.

·        Jó az ízlésed haver. A legjobb barátom. Hagyjuk a csajokat beszélgetni. Bemutatlak neki. – ezzel elmentek. Látszólag jól megértették egymást. Közben Stu jött oda hozzánk.

·        Stu drága! Régen láttalak. – mondtam nevetve.

·        Hiányoztam mi? – kérdezte féloldalas vigyorral.

·        Az biztos.

·        És ki a másik szép hölgy melletted? – kérdezte.

·        Szia! Tóth Napsugár vagyok, de szólíts csak Suginak.

·        Üdvözletem Sugi. – ezzel kezet csókolt Suginak – Stuart Jones, de neked csak álmaim hercege.

·        Na, a másik szerényke. – forgattam meg ismét a szemem.

·        Héj nekem tetszik. – nevetett Sugi. – Na, egymásra találtak a zakkantak. -- Én most megyek, majd később jövök. -  Ezzel elmentem Heikkihez beszélgetni. Nagyon aranyos volt. Finnországról mesélt nekem. Ott még nem jártam, soha, de azok alapján, amiket mesélt szívesen megnézném. Egyszer csak megcsörrent a telefonom, és Virág neve állt rajta. Ő a legjobb barátnőm. Imádom. Teljesen idióta, mint a barátaim nagy része. Még az általános iskolában volt az osztálytársam, és azóta legjobb barátnők vagyunk. Együtt kezdtük a modellkedést gimnázium első évében. Akkor még nem gondoltuk volna, hogy egyszer ez lesz az életünk. Ő is a keresett modellek közé tartozik, nem véletlen, hiszen gyönyörű lány.

·        Sziaaa! – vettem fel boldogan a telefont.

·        Hali pali!

·        Mizu?

·        Most érkeztem meg Olaszországból, és még nincsen programom estére. Nincs kedved összefutni? Persze csak ha Pesten vagy. – hadarta el barátnőm, én meg elnevettem magam.

·        Ezt nem hiszem el. Pesten vagyok, de ki nem találnád, hogy hol. A Red Bull boxában beszélgetek Sebastian Vettel sajtósával, aki annyira aranyos és helyes és áááá! Még mindig nem hiszem el. – mondtam izgatottan.

·        Hogy mi? – kérdezte döbbent hangon.

·        Jól hallottad. Nincs programom estére, így mindenképp össze kell futnunk, és akkor mindent elmesélek.

·        Muszáj lesz, mivel ez durva! – mondta.

·        Mit szólnál a szokásos helyhez? –

·        Rendben. 8 körül? – kérdezte.

·        Ott leszek. Na, majd sietek és beszélünk, de most mennem kell. Puszi Virág. – köszöntem el barátnőmtől.

·        Hali. – ezzel kinyomta a telefont.

·        Ki volt az? – kérdezte Heikki érdeklődve.

·        A legjobb barátnőm. – mosolyogtam – Estére megbeszéltünk egy találkozót a kedvenc szórakozóhelyünkön. Nincs kedved esetleg eljönni? Most nem olyan lesz, mint tegnap. Csak beszélgetünk, meg egy kicsit kikapcsolódunk.

·        Dehogynem. Feltéve, ha jöhet Seb is, mert megígértem neki, hogy este együtt baromkodunk.

·        Persze, hogy jöhet. Na, emlegetett szamár. – ekkor jött felénk Seb és Bence.

·        Na, milyen volt? – kérdeztem Bencétől.

·       Kimi a legnagyobb arc, akivel valaha is találkoztam. – mondta nevetve.

·        Gondoltam. – nevettem.

·       Seb estére megvan a programunk. – mondta Heikki a pilótának.

·       Igen? – nézett edzőjére kérdőn.

·       Vivivel és a barátnőjével megyünk el a kedvenc helyükre, ami nem tudom, hogy mit takar, de elvileg jó hely. – nevetett a finn.

·       Benne vagyok. – mondta Seb.

·     Inkább most siess, mert az időmérőt nélküled is elkezdik. – nézett Heikki Sebre, és eleget téve a kérésnek, elment öltözni.

Bencével, Sugival és Heikkivel néztem végig az időmérőt. Itt már feszültebb volt a hangulat. A McLaren eszméletlen tempót ment Lewis alatt, amelynek eredményeképpen meg is nyerte az időmérőt 4 tizeddel a Lotusos Grosjean előtt. Seb a 3. lett, míg Mark küszködött és csak a 11. helyre volt elég az általa diktált tempó, de mindkét hely ígéretes pozíció a holnapi futamra nézve.

·        Ügyes voltál! – öleltem meg a boxba érkező németet.

·        Köszönöm, de sajnos ez még mindig nem elég. – mosolygott csalódottan.

·        Ugyan. A pontokat holnap osztják. – néztem rá bíztatóan.

Még elintéztem pár dolgot, aztán megebédeltünk, vagyis inkább meguzsonnáztunk Sugival, Bencével és Heikkivel, majd unokatesóim hazamentek. Én amíg vártam az 5 órai megbeszélésre, megkerestem Jenst. Nem tartott sokáig, mert mint utólag kiderült, ő is éppen hozzám indult. Gondos apukának érezte magát, és kisebb időbe telt, mire belenyugodott, hogy tényleg nincs semmi bajom. Kiderült, hogy holnapra Jessica is megérkezik, aminek nagyon örültem. Elkísért a Red Bull homeig, onnan siettem Christian irodájába. Egy kör alakú asztal köré ültünk le, velem szembe Seb, mellette Mark és mindenki más, aki a fejesek közé tartozik.

·        Nos Vivi. A Tegnap este nem teljesen úgy alakult, ahogy terveztük, vagyis tervezted. Sikerült beazonosítani, hogy ki volt az est elrontója. Samanta Adams. Ismered? – ismertette az eseményeket a csapatfőnök.

·        Ó hát persze. Samanta. – mégis, hogy képzelte. Mit gondol magáról ez a nőszemély?

·        Ki is ő? – nézett rám Christian.

·        Egy régi modell lány. Vagyis csak akart modell lenni, de a nagy durranás előtt elbukott, akinek pedig kettőnk közül sikerült a lehetőséggel élni, az én voltam. Azóta utál, amióta megismert, és amikor nekem sikerült, közölte az álláspontját, miszerint megkeseríti az életemet. Ennyit tudok róla. Hogy azóta mivel foglalkozik, vagy ilyenek, semmit sem tudok.

·        Úgy tűnik, hogy ő viszont tud, és belesétáltál a csapdába, mivel a Forma 1-ben elismert, és befolyásos fotós lett. Feljelentést tettünk ellene, de nincs túl sok bizonyítékunk ellene, így nem igen tehetünk semmit sem. Valószínűleg ezt ő is tudhatja. – mondta Britta, Seb sajtósa.

·        Semmi gond. Nem lesz semmi baj. Vigyázok magamra. Bocsánat, hogy ekkora galibát okoztam. Tényleg hagyjátok is az ügyet, vigyázok magamra.

·        Ne hülyéskedj! Ez a csapat ügye is. Te pedig most a Red Bull család tagja vagy. – mosolygott Chris.

·        Különben meg majd mi megvédünk. – nevetett Mark.

·        Bizony. Vállaljuk a testőr szerepet. Van egy két gyors kocsink, szóval elmenekülni bármikor eltudunk előle. – kacsintott rám Seb, majd elkezdett nevetni.

·        Köszönöm! – nevettem én is rajtuk.

·        Akkor ennyi lenne. Vigyázz magadra, a testőröknek pedig tessék szépen két oldalról közrefogni a kisasszonyt. – mondta a csapatfőnök, majd nevetve távoztunk.

·        Na csjszi. Hányra és hova menjek érted? – kérdezte Seb.

·        Tényleg eljönnél? – néztem rá hálásan.

·        Hisz a testőrös vagyok. – nevetett – De tudod mit? Hazaviszlek most, és ide jövök érted este.

·        Kb gyalog 5 percre laknak a nagynénémék, de azért köszönöm.

Végig bolondozta az utat. Megbeszéltük, hogy háromnegyed nyolcra értem jön. Nagyon siettem, hogy rendesen el tudjak készülni. A hajamat megmostam, és beszárítottam. Felvettem egy virágos spagetti pántos topot, lévén, hogy meleg van. Hozzá a csipkés fekete szoknyám, és a kedven fekete magas sarkúm.

Seb pontban háromnegyed nyolckor már a ház előtt állt. Kisiettem, és nagy meglepetésemre Kimi is a kocsiban volt, elöl ült Seb mellett, én meg beültem hátra Heikkihez.

·        Hát te másik pilóta? – kérdeztem.

·        Nem bírtam lerázni. – nevetett Seb.

·        Na azt hiszem Virág odaáig lesz érted, mivel az egyetlen ember vagy a mezőnyben, akit bír. – mondtam Kiminek.

·        Azért ezt én megpróbálom megváltoztatni. – mondta Seb.

·        Sok sikert zöldfülű. A nők az olyan érett pasikat szeretik, mint én. – húzta ki magát Kimi. – jót nevettem rajtuk. Az út további része ilyen bolondos hangulatban telt. Mikor megérkeztünk, Heikki kisegített az autóból. A bejáratnál várakozó emberek felismerték őket, és odarohantak autógrammért. Páran engem is kinéztek, de szerencsére nem voltak sokan, így 10 perc után bejutottunk. A „saját” asztalunknál megláttam barátnőmet, aki mint mindig, most is káprázatosan nézett ki.

·        Viráág! – rohantam oda hozzá, és megöleltem.

·        Jajj annyira hiányoztál! – mondta.

·        Te is nekem.

·        Hát ők meg? – mutatott a Forma 1-es bagázsunkra.

·        Lerázhatatlanok. – váltottam nevetve angolra.

·        Naaaa. – jött oda Seb – Csak a testőri feladataimat végzem. Szia! Sebastian Vettel vagyok. – mutatkozott be.

·        Tolnai Virág. – fogott kezet Sebbel

Gyorsan túlestünk a bemutatkozós részen. Leültünk az asztalhoz, és kikértük az italokat. Seb nem ivott, mivel ő fog vezetni, és holnap amúgy is futama lesz. Kimit ez nem zavarta, mivel bőséggel ürítette ki a poharakat.

·        Nem lesz gond a sok piából? – kérdeztem sebtől, miközben a finnre mutattam.

·        Ugyan. holnapra már semmi sem fog meglátszani rajta. – válaszolt a német.

Barátnőm sem sajnálta magától. Mindent elmeséltünk Virágnak elejétől a végéig, aztán elmentünk Heikkivel táncolni. Később Kimi és Virág is csatlakoztak. Szegény Sebbel csak kicsit táncoltam, mivel Hannával SMS-ezett, és „nem volt kedve.” Az idő haladtával egyre jobban összesimulva táncoltam Heikkivel, Virágék meg egyre oldottabb állapotba kerültek. Ők már nem igen voltak józanok, de azért tudtak a világukról. Legalábbis remélem. Hajnali 1 körül hazaindultunk. Kimit és Virágot egy helyen raktuk le, mivel kiderült, hogy Virág kb 2 percre lakik attól a szállodától, ahol Kimi száll meg, és ragaszkodtak ahhoz, hogy elég egy helyen megállnunk. Engem is hazafuvaroztak, aztán ők is visszamentek a hotelba. Sugiék még fent voltak és kifaggattak mindenről. Mindent elmeséltem nekik, aztán elmentünk aludni. Reggel a telefonom csörgésére keltem. Virág hívott.

·        Haló! – szóltam bele álmosan a telefonba. Szinte félálomban voltam.

·        Óriási gond van.

·        Mi történt? – kérdeztem már éberen.

·        Azt hiszem lefeküdtem Kimivel. – mondta félénken.

·        Hogy mi?????

A hírnévnek ára van 6. rész
Sziasztok!
Meghoztam az újat. Szerintem nem lett valami jó. Bocsánat, hogy rövid lett, de léci nézzétek el nekem, mert eszméletlenül izgulok a futam miatt. :)
Remélem Seb lesz a világbajnok, mert nagyon megérdemli.
Na rohanok mert kezdődik is:))
Jó olvasást! xoxo

·        Mégis mi a franc történt itt? – kérdeztem hangosan, így erre az ágyamban fekvő ember is felkelt.

·        Nyugi Vivi. Közhelyes, de ez nem az aminek látszik. – mondta felpattanva az ágyból.

·        Akkor mégis mi történt? – néztem értetlenül és idegesen a finnre.

·        Ülj le az ágyra és hallgass végig! – mondta

·        De… - förmedtem volna rá újra.

·        Vivi. Ülj le! Most! – mondta határozottan, de nem mérgesen. Én eleget tettem a parancsának, és leültem az ágyra. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Nem értettem semmit. Fogalmam sem volt semmiről. Szörnyű érzés.

·        Nyugodj meg. Tegnap este nagyon jól elvoltunk, aztán egyszer csak rosszul lettél, és utána kb. 5 percre rá teljesen felpörögtél. Szerelmet vallottál minden szembejövő férfinak, és az asztalon akartál táncolni, de nem engedtük. Aztán vetkőzni akartál, ekkor mondtuk, hogy elég. Nem értettük, hogy mi lehet veled. Seb és Heikki ittak, így nem vezethettek volna. Én maradtam. Hazahoztalak Heikkiékkel együtt. Jenson szeretett volna visszahozni, de mondtam neki, hogy én majd elhozlak, így ő ottmaradt körbenézni, és pár embert megkérdezni, hogy mégis nincs-e ötletük, hogy mi lett veled. Szóval én hazahoztalak Sebiékkel, ők beszédelegtek a szobájukba, én pedig behoztalak ide. Ekkor jött a hívás Jensontől. Mint kiderült, valaki party drogot csempészett abba az italba, amit neked hoztak ki. Jenson elkezdte az intézkedést az üggyel kapcsolatban. Ennyit tudok. Ja és azt, hogy nem történt köztünk semmi. Azért vagyok alsógatyában, mert egyrészt meleg van, másrészt pedig nem tudok ruhában aludni, de ahhoz túl fáradt voltam, hogy visszamenjek a szállodánkba. Ha lett volna köztünk bármi is, akkor nem lenne rajtuk ruha.

Elképedve néztem. Köpni nyelni nem bírtam. Mégis mi?? Valaki bedrogozott? Ezt mégis miért tették? Válaszolni nem tudtam, mert erős hányinger tört rám és a fürdőbe rohantam. Azt hiszem mindent kiadtam magamból. Egyszer csak egy kezet éreztem meg a hátamon, majd a hajamat tartotta. Sírva dőltem a WC-n támaszkodó kezemre. Nem szólt hozzám, csak a hátamat simogatta. Felsegített. A mosdókagylóhoz léptem, hogy megmosakodjak. Hálásan néztem Kimire, aki közelebb jött, majd megölelt. Nagyon jólesett, hogy mellettem volt.  Hosszú percekig így nyugtatgatott. Közben kicsordult pár csepp könny a szememből.

·        Kinyírjuk azt, aki ezt tette veled. Megígérem. – nézett rám miközben elengedett.

·        Elmondhatatlanul hálás vagyok Kimi. Köszönöm. – néztem rá könnyes szemekkel.

·        Ugyan már. Ne bolondozz. Gyere. Öltözz fel és lekísérlek. A többiek lent várnak. – mondta.

Úgy tettem, ahogy kért. Száz ágra sütött a nap, így egy laza fehér színű combig érő nyári ruhát vettem fel a fehér magas sarkúmmal.

 Megnéztem az időt, még csak fél 9 volt. Kimentem a fürdőből Kimihez.

·        Mehetünk. – mondtam. Egyik kezével átkarolta a derekam, így segített lemenni. Az adósa vagyok.  A hallba érve Seb és Heikki a lent elhelyezett kanapén ültek. Christian mögöttük sétálgatott. Amint megláttak felém siettek.

·        Végre. – lépett hozzám Heikki, és megölelt. – Minden rendben? Jól vagy? – kérdezte ijedten.

·        Persze. – mosolyogtam.

·        halálra rémültünk. Felhívott Jenson. Fogalmunk se volt róla, hogy mit tegyünk. – jött oda Seb is, aki szintén megölelt. Bevallom egy kicsit meglepődte, de ahogy láttam ő is meglepődött.

·        Vivi sajnálom ami történt. – Christian is megölelt. Na úgy tűnik ma én leszek a sajnálni való kisbárányka.

·        Semmi gond. Jól vagyok. – mondtam mosolyogva.

·        Ugye tudod, hogy ezt nem fogjuk annyiban hagyni. – mondta Christian.

·        Igen. Tudom. – hajtottam le a fejem. – Nézzétek, én rettenetesen sajnálom. Nem akartam nektek ekkora galibát okozni. Ekkor egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Na, szép. Ilyen ingadozó lesz a lelki állapotom. Heikki lépett hozzám, és letörölte az arcom a kezével.

·        Ne beszélj hülyeségeket. – ezzel megint átölelt.

·        Valaki ártani akar neked. Ezt nem hagyjuk. – mondta Seb.

Kibújtam Heikki öleléséből, és odafordultam Kimihez.

·        Nagyon szépen köszönök mindent. És nektek is srácok. – mosolyogtam.

·        Ha ezt még egyszer kimondod, én nem tudom mit csinálok. Ez annyira természetes. – ölelt át Kimi.

·        Na jó srácok. Ma oda kell tennetek magatokat, úgyhogy induljunk. – mondtam vidámabban.

·        Igaza van Vivinek. Indulás. – mondta Christian.

Beültünk az autóba. Mindent el kellett mesélnem, aztán Christian ismertette a további fejleményt. Tudtam, hogy a biztonsági felvételeket már leadták a rendőröknek. Nagyon komolyan vették az ügyet, pedig mondtam nekik, hogy fölösleges. Fogalmam sem volt, hogy ki tehette. Arról sem volt, hogy mégis miért tette, mit árthattam neki. Fél tízre a pályán voltunk. Leültem a szokásos helyemre. Folyamatosan érkeztek az emberek, és kérdezgettek, hogy mi van velem, jobban vagyok? Stu megint fel tudott vidítani, így már sokkal jobb kedvvel néztem a 3. szabadedzést.

A hírnévnek ára van... 5.rész

Sziasztok!

Meghoztam az újat. annyit róla, hogy remélem tetszeni fog, és a többihez képest eléggé hosszú lett, valamint a végéért ne nagyon szedjétek le a fejem. Még a héten hozom a következőt.:)

A hétvégi futamról annyit, hogy nem bánom, hogy Seb nem most lett VB, mert így izgalmasabban nyer vasárnap;)) 

A képen Sebastian szerelői vannak. Annyira imádom őket olyan bolondok. 

Jó olvasást! xoxo

·        Nagyon. Annyira más így élőben. Na meg innen a boxból. Amikor meghallom az autók motorjának zaját, libabőrös leszek.

·        Ez annyira furcsa. A legtöbb lány, akik itt voltak, lényegében leszarták az egészet, csak Sebastiannal akartak találkozni. Hannát sem érdekli.

·        Azt a Hannát? – kérdeztem. Tudtam, hogy kiről van szó.

·        Ha Seb barátnőjére gondolsz, akkor igen. Sebastian folyton hazudik a sajtónak, hogy azért nem jön Hanna, mert zavarná a koncentrációban, hogy jól van-e, meg ilyenek. Vagy, hogy neki ez a munkahelye és senki nem viszi magával a párját „dolgozni”. Igazából nem így gondolja. Nagyon örülne, ha Hanna elkísérné őt, de a csajnak nincs kedve… Meg nem érdekli.

Jézusom. Most erre én mit tudok mondani? Inkább nem is mondok semmit. Sajnálom Sebastiant. Akármit is tett, vagy mondott igazából nem érdekel. Magam sem merem bevallani, de még mindig imádom és rajongok érte. Ez szörnyű. Ha az ember egyszer rajong valakiért, akármit tesz az a bizonyos valaki, megbocsájt neki. Miket gondolok. Ez lehetetlen.

·        Hölgyem! – zavarta meg gondolataimat Heikki, mikor odaértünk egy üres asztalhoz, és kihúzta nekem a széket.

·        Köszönöm uram!

·        Na folytatod a mesélést magadról? – kérdezte.

·        Mit szeretnél még tudni?

·        Mondjuk. Hogy állsz a fiúkkal? – kérdezte félénken. Annyira aranyos. Rátapintott az érzékeny pontomra. Valójában én sem tudom, hogy mégis hogyan állok.

·        Sehogy. – vontam meg a vállam.

·        Most ezt ugye nem mondod komolyan? – nézett rám kérdőn.

·        Miért?

·        Hát…Én…szóval azt hittem, hogy van valakid, és még tömérdek közül választhatsz is.

·        Rosszul hitted Huovinen.

·        Este lesz egy jótékonysági bál. Elkísérnél esetleg?

·        Természetesen. – válaszoltam mosolyogva. Most komolyan elhívott? Ezt el sem hiszem.

·        Sziasztok. Leülhetek? – jött oda Sebastian.

·        Persze. – mondta a finn.

·        Na hogy tetszett Vivi? – kérdezte mosolyogva. Na jó akkor most úgy teszünk, mintha mi sem történt volna? Akkor most én is válaszoljak normálisan? De hülye vagyok. Persze, hogy normálisan válaszolok, végül is nem vagyok bunkó…

·        Eszméletlen volt. Egy óriási álmom vált valóra.

·        Ennek örülök. Ha gondolod, majd megmutatom valamikor közelről az autót. – nézett rám mosolyogva. Ezt most komolyan mondja?? El sem hiszem.

·        Most tényleg? – néztem kérdőn a németre.

·        Persze. – mosolygott.

·        Ugye szólt Christian az estéről? – nézett rám és Heikkire.

·        Igen már mondtam is Vivinek. – válaszolt a finn.

·        Vivi te milyen ruhában jössz? Csak, hogy ne nagyon üssön el a ruhánk egymástól.

·        Sebastian mégis miért kellene egymáshoz öltöznünk? – kérdeztem értetlenül a némettől.

·        De azt mondtátok, hogy Christian szólt. Együtt kell mennünk a bálba a sajtó miatt, mint az est híres párja, és díszvendégei. Elvileg így több pénz futhat be, melyet adományozásra költenek.

·        De Sebastian én nem mehetek veled. Megígértem Heikkinek.

·        Ugyan. Menjetek csak. Attól még tölthetjük együtt az estét, csak a némettel kell menned. Már ha van kedved együtt tölteni. – mondta szerényen.

·        Persze, hogy van. De biztos, hogy nem baj? – néztem Heikkire.

·        Dehogy baj. – mosolygott.

·        Sajnálom, hogy belerondítottam az estétekbe. Nem tudtam, hogy ti így… - nézett vigyorogva Heikkire, majd rám.

·        Sebastian!!! – szólt rá szúrós pillantások közben az edző.

·        Jól van na. Bocsika. – tartotta fel a kezét nevetve.

Megebédeltünk, és közben jókat nevettünk. Seb teljesen úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna eddig. Viccelődött, kedves volt, és sokat bolondozott. Kezdtem megkedvelni. Heikki pedig, annyira aranyos volt, meg illedelmes. Később csatlakozott hozzánk Lee Stevenson, Ed Hewett, és Stu. Ők mind a csapat szerelői voltak, és nem kilógva a Red Bullos családból, teljesen őrültek. Rengeteget nevettünk, de eltelt az idő, így mindenki elindult készülődni a 2. szabadedzésre. Sok sikert kívántam Sebnek, és leültem a már „megszokott” helyemre. Küldtem pár képet Suginak, aki nem túl szép szavakkal visszaírt, hogy irigyel… Jót nevettem rajta, majd arra lettem figyelmes, hogy a facebook oldalamon elkezdtek pletykálni rólam és Sebastianról. Meglepődtem, de számítottam rá, hogy előbb utóbb a sajtó megtudja, hogy itt vagyok, és ez be fog következni. Megnyugtattam mindenkit, hogy csak és kizárólag baráti és munkaviszony van köztünk, amit láthatólag jól fogadtak.

·        A fülesed. Már plusz eggyel számolunk. – vigyorgott Stu amikor átadta a fülest.

·        Kössz. Stu.

·        Eddig nem volt lehetőségünk beszélgetni, de most van időm. Szóval mesélj magadról.

·        Te jó ég Stu. Mit akarhatsz tudni. – nevettem.

·        A szaftos részleteket. – vigyorgott.

·        Hát hol is kezdjem. 22 éves vagyok, Magyarországon élek, autóval 1 órányira a Ringtől… - az alapvető dolgokat elmondtam magamról, és ő is mesélt magáról. Kiderült, hogy nincs barátnője, és megígértem, hogy majd én szerválok neki egyet.

·        Sajnálom szép hölgy. Most mennem kell. Már most nyugodtan kezdhetsz gondolkodni, hogy kivel is fogsz összehozni. – nevetett.

·        Úgy lesz Jones. – ezzel intettem neki.

Később odajött hozzám Heikki, beszélgettünk, és hülyéskedtünk. Már nem volt olyan feszült a hangulat, mint délelőtt. Seb és Mark sem ment túl jól, de lényegében semmire sem volt jó az edzés, mert szakadt az eső. Miután végeztek a kötelező interjúkkal, Heikki bemutatott Marknak. Nagyon jó fej volt. Megígértette velem, hogy este a bálon mindenképp kell majd táncolnunk. Elmentem kicsit körbenézni a pályán, mert ki tudja, hogy lesz-e még alkalmam a Hungaroringen sétálni. A gondolataimban egy ismerős hang zavart meg. Mögém lépett, és a kezét a szemem elé tette.

·        Passz. – vontam meg a vállam.

·        Szerbusz szomszéd hölgy.

·        Jézusom. Jensoooon! – ezzel a nyakába ugrottam.

·        Hátulról is megismertelek az aranyhajadról, bár féltem, hogy nem te leszel, akkor viszont rendesen beégtem volna. -  mondta Jens.

·        Annyira örülök nekeeeeed! – ezzel megölelgettem rég nem látott szomszédomat. 4 éve Jenson Button a szomszédom Monacoban. Régen rengeteget hülyültünk, meg találkozgattunk, de mostanában mindkettőnk nagyon elfoglalt. Szinte a bátyámnak tekintettem.

·        Meg akartalak keresni, de még nem igen tudják, hogy miért is vagyok itt. Bár ezek után mindegy. – mutattam a fotósokra, akik minket fotóztak. Biztosan félreértették, amikor a nyakába ugrottam.

·        Ebből holnap címlap lesz. – nevetett Jenson.

·        Ne haragudj. – hajtottam le a fejem.

·        Ne legyél már bolond! Nem bánom. Jessica meg pontosan tudja, hogy szinte a kishúgom vagy.

·        Tényleg ő is itt van?

·        Nem tudott jönni. Na de gyere, és mesélj, mert telefonon nem tudtunk annyira beszélgetni.

Bevitt a McLaren büféjébe, ott ettünk egy sütit, én még kávét is ittam. Közben mindent megbeszéltünk, amire az elmúlt hetekben nem volt időnk. Közben bemutatott az éppen arra járó embereknek, köztük Lewis Hamiltonnak is, aki nagyon aranyos volt.

·        Jens nekem most rohannom kell, mert készülnöm kell az esti bálra.

·        Szóval te is jössz? – kérdezte meglepetten.

·        Ezek szerint nemsokára találkozunk.

·        Bizony kislány – nevetett.

 

Visszarohantam Sugiékhoz. Egy páran felismertek, és megállítottak egy egy aláírásért, meg néhányan közös fotót is kértek, de most nem zavart, így boldogan tettem eleget a kéréseiknek. Elújságoltam nagynénéméknek, hogy hova kell mennem. Sugi követelte, hogy mindent meséljek el neki, így amíg segített készülődni, elmondtam mindent. Felvettem a sárga földig érő piros báli ruhámat.

·        Heikki odaáig van érted. – áradozott.

·        Nem hiszem.

·        Dehogynem. Minden jel arra utal.

·        Igazából nem bánnám. Nagyon aranyos, és eszméletlen jóképű. – mondtam elpirulva.

·        Tudtam, hogy neked tetszik. – ugrándozott barátnőm.

·        Nyugi inkább csináljuk meg a hajam.

Sugi befonta. Nagyon tetszett, ügyesen megcsinálta. Közben SMS-t kaptam Christiantól, hogy sokáig tart a bál, és azért, hogy ne kelljen este hazajönnöm, kibéreltek a szállodájukban egy szobát. Szóltam Timiéknek is, akik ennek örültek, mivel így nem kell egyedül mászkálnom a sötétben.

·        Gyönyörű vagy. – lépett hozzám Bence, és átölelt.

·        Köszönöm, de most már sietnem kell. Itt van az autó, ami elvisz Sebastianékhoz.

Nyomtam egy puszit az unokatesóim arcára, és beültem az autóba. Egy óriási fehér Infinity volt. Hát persze. Mi más!? - mosolyogtam magamban.

Út közben Budapestet figyeltem. Annyira gyönyörű volt kivilágítva. Ezerszer láttam már, de nem győztem betelni a látványával. Az Intercontinental feliratú hotel előtt álltunk meg, ahol kiszálltam az autóból, a sofőr kisegített. Be kellett mennem a hallba, ami nem volt könnyű feladat, mert a bejárat csak úgy nyüzsgött a fotósoktól és a riporterektől. – „Gyerünk! Essünk túl rajta.”- mondtam magamban, és mosolygós arccal feleltem minden kérdésre. Hallottam pár vicces kérdést is, miszerint mióta vagyok együtt Jensonnal. Jót nevettem rajta, és mondtam, hogy szinte a bátyámként kezelem, és már 4 éve CSAK barátok vagyunk. 10 perc után sikerült beküzdenem magam az ajtón.

·        Ó, mí gyönyörű ma este szép hölgy! – lépett hozzám Sebastian, és kezet csókolva meghajolt előttem.

·        Magának sincs oka a panaszra. – én is meghajoltam előtte. Nevetve álltam fel.

·        Szia Christian! – köszöntöttem mosolyogva a hallba épp kilépő csapatfőnököt.

·        Káprázatosan nézel ki! – mondta.

·        De aranyosak vagytok! – mosolyogtam elpirulva. Rossz szokásom, hogy nagyon könnyen elvörösödöm.

·        Heiiki? – kérdeztem tőlük.

·        Ne aggódj! Siet a szőke herceged. – mondta nevetve Sebastian.

·        Haha! Vicces vagy McQueen. – vágtam oda torzult arccal.

·        Szia Vivi! – jött Heikki. Azt a mindenit. De jól áll neki az öltöny. – Gyönyörű vagy.

·        Köszönöm. Te is nagyon elegáns vagy! – mondtam.

·        Khm… Ha a párocska befejezné, akkor indulhatnánk is. – mondta Sebastian torokköszörülés közben. Erre csak egy szúrós tekintettel ajándékoztam meg. Lementünk a hotel parkolójába, ahol szintén egy  Infinity fogadott. Szerintem ugyanolyan volt, mint az előző, de nem nagyon értek ehhez. Sebastian ült a vezető ülésbe, engem meg beültettek mellé a ruhám miatt.

·        Meg fogunk halni? – kérdeztem nevetve Heikkitől és Christől.

·        Esélyes. -  mondta a finn nvetve.

·        Viccesek vagytok. Haha! – húzta a száját a német.

·        Egyáltalán tudsz vezetni? – piszkáltam tovább.

·        Kiteszlek. Gyalog is jöhetsz. Amúgy Christian felvilágosítanád, hogy igen is tudok vezetni? – mondta durcisan Seb.

·        Mondjuk, mostanában nem mindig megy. – nevetett Christian.

·        Najó. Nem beszélek veletek. – játszotta a sértődő ovist Seb. Már mentünk egy ideje, amikor elegem lett Seb óvatos tempójából.

·        Nagyi kérlek, taposs rá egy kicsit a gázra, mert így soha nem érünk oda.

·        Szerinted lassan vezetek? – nézett rám kérdőn.

·        Öööö… A Forma 1-es pályán kívül? Eddig igen. – válaszoltam.

·        Te akartad. – ezzel rálépett a gázra, és bizonyos szakaszokon 160 km/órával hajtott. Én csak mosolyogtam, mert imádom a száguldást, így csak élvezni tudtam.

·        Egyszer beülsz mellém egy versenyautóba a pályán. Majd akkor nevess! Természetesen nem F1-es autóra gondoltam. – nézett rám mosolyogva.

·        Megpróbálhatod, hogy betojjak a félelemtől, de esélytelen.

·        Majd meglátjuk. – mosolygott sejtelmesen.

·        Az nem biztos, hogy jó ötlet lesz Vivi. Tényleg gyors a kissrác. – mondta Christian.

·        Azt hiszem nem lesz gond. Ti sem tudtok mindent rólam. – mondtam.

Nem sokkal később odaértünk, és a bejárat előtti parkolóba tereltek. Seb kinyitotta nekem az ajtót.

·        Köszönöm uram! – mosolyogtam.

·        Ó nagyon szívesen. – válaszolta.

Elől mentem Sebbel, mögöttünk Heikki és Christian jött. Vörös szőnyeg vezetett a bejáratig, és néha meg-meg kellett állnunk a fotósok előtt. Végre beértünk, ahol már szólt a zene. Gyönyörű eleganciával volt díszítve, és megterítve. Bent csak azok a fotósok fotózhattak, akiknek engedélyezett volt. Leültünk a nekünk kijelölt helyre, amely a többi pilóta mellett volt. Mit ad isten? Pont Seb és Jens közé ültettek. Csak nem látták az újságot? Jót beszélgettem velük, és minden pilóta bemutatkozott. Szerintem itt ragályos a bolondság. Az ital fogytával egyre felszabadultabbak lettünk, és egyre több emberrel ismerkedtem meg. Közülük is Kimi Raikkönen volt a kedvencem. Heikki végig mellettem volt. Rengeteget beszélgettünk és nevetgéltünk, de kettesben sohasem voltunk, mert mindig odajött valaki. Legtöbbször Seb és Kimi. Nem voltam berúgva, de jó kedvem volt. Seb és Heikki viszont kicsit szédelegtek, de ők is tudtak a világukról. Egyszerűen csak nálunk is jobb kedvük volt. Jens is csatlakozott hozzánk, így a végén öten hülyéskedtünk.

Reggel furcsa fejfájásra ébredtem, és arra, hogy valaki fekszik mellettem az ágyban. Jézusom!!! Ugye nem tettem semmii rosszat? Próbáltam visszaemlékezni az estére. Egy ideig mindenre emlékeztem, aztán egyszer csak képszakadás és sötétség. Nem rúghattam be. Az nem ilyen érzés, és akkor fokozatosan nem emlékeznék a dolgokra. Ez nagyon furcsa volt. Nem fekhettem le senkivel sem. Biztos nem. Abban is biztos vagyok, hogy nem rúgtam be. Ez nagyon bizarr volt. Egy kérdés még volt. Ki az a szőke, aki mellettem fekszik? Halkan lemásztam az ágyról, és elé osontam, hogy elölről láthassam az arcát. Ez nem lehet igaz. Biztosan nem.

·        Kimi???