A hírnévnek ára van 6. rész
Sziasztok!
Meghoztam az újat. Szerintem nem lett valami jó. Bocsánat, hogy rövid lett, de léci nézzétek el nekem, mert eszméletlenül izgulok a futam miatt. :)
Remélem Seb lesz a világbajnok, mert nagyon megérdemli.
Na rohanok mert kezdődik is:))
Jó olvasást! xoxo

·        Mégis mi a franc történt itt? – kérdeztem hangosan, így erre az ágyamban fekvő ember is felkelt.

·        Nyugi Vivi. Közhelyes, de ez nem az aminek látszik. – mondta felpattanva az ágyból.

·        Akkor mégis mi történt? – néztem értetlenül és idegesen a finnre.

·        Ülj le az ágyra és hallgass végig! – mondta

·        De… - förmedtem volna rá újra.

·        Vivi. Ülj le! Most! – mondta határozottan, de nem mérgesen. Én eleget tettem a parancsának, és leültem az ágyra. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Nem értettem semmit. Fogalmam sem volt semmiről. Szörnyű érzés.

·        Nyugodj meg. Tegnap este nagyon jól elvoltunk, aztán egyszer csak rosszul lettél, és utána kb. 5 percre rá teljesen felpörögtél. Szerelmet vallottál minden szembejövő férfinak, és az asztalon akartál táncolni, de nem engedtük. Aztán vetkőzni akartál, ekkor mondtuk, hogy elég. Nem értettük, hogy mi lehet veled. Seb és Heikki ittak, így nem vezethettek volna. Én maradtam. Hazahoztalak Heikkiékkel együtt. Jenson szeretett volna visszahozni, de mondtam neki, hogy én majd elhozlak, így ő ottmaradt körbenézni, és pár embert megkérdezni, hogy mégis nincs-e ötletük, hogy mi lett veled. Szóval én hazahoztalak Sebiékkel, ők beszédelegtek a szobájukba, én pedig behoztalak ide. Ekkor jött a hívás Jensontől. Mint kiderült, valaki party drogot csempészett abba az italba, amit neked hoztak ki. Jenson elkezdte az intézkedést az üggyel kapcsolatban. Ennyit tudok. Ja és azt, hogy nem történt köztünk semmi. Azért vagyok alsógatyában, mert egyrészt meleg van, másrészt pedig nem tudok ruhában aludni, de ahhoz túl fáradt voltam, hogy visszamenjek a szállodánkba. Ha lett volna köztünk bármi is, akkor nem lenne rajtuk ruha.

Elképedve néztem. Köpni nyelni nem bírtam. Mégis mi?? Valaki bedrogozott? Ezt mégis miért tették? Válaszolni nem tudtam, mert erős hányinger tört rám és a fürdőbe rohantam. Azt hiszem mindent kiadtam magamból. Egyszer csak egy kezet éreztem meg a hátamon, majd a hajamat tartotta. Sírva dőltem a WC-n támaszkodó kezemre. Nem szólt hozzám, csak a hátamat simogatta. Felsegített. A mosdókagylóhoz léptem, hogy megmosakodjak. Hálásan néztem Kimire, aki közelebb jött, majd megölelt. Nagyon jólesett, hogy mellettem volt.  Hosszú percekig így nyugtatgatott. Közben kicsordult pár csepp könny a szememből.

·        Kinyírjuk azt, aki ezt tette veled. Megígérem. – nézett rám miközben elengedett.

·        Elmondhatatlanul hálás vagyok Kimi. Köszönöm. – néztem rá könnyes szemekkel.

·        Ugyan már. Ne bolondozz. Gyere. Öltözz fel és lekísérlek. A többiek lent várnak. – mondta.

Úgy tettem, ahogy kért. Száz ágra sütött a nap, így egy laza fehér színű combig érő nyári ruhát vettem fel a fehér magas sarkúmmal.

 Megnéztem az időt, még csak fél 9 volt. Kimentem a fürdőből Kimihez.

·        Mehetünk. – mondtam. Egyik kezével átkarolta a derekam, így segített lemenni. Az adósa vagyok.  A hallba érve Seb és Heikki a lent elhelyezett kanapén ültek. Christian mögöttük sétálgatott. Amint megláttak felém siettek.

·        Végre. – lépett hozzám Heikki, és megölelt. – Minden rendben? Jól vagy? – kérdezte ijedten.

·        Persze. – mosolyogtam.

·        halálra rémültünk. Felhívott Jenson. Fogalmunk se volt róla, hogy mit tegyünk. – jött oda Seb is, aki szintén megölelt. Bevallom egy kicsit meglepődte, de ahogy láttam ő is meglepődött.

·        Vivi sajnálom ami történt. – Christian is megölelt. Na úgy tűnik ma én leszek a sajnálni való kisbárányka.

·        Semmi gond. Jól vagyok. – mondtam mosolyogva.

·        Ugye tudod, hogy ezt nem fogjuk annyiban hagyni. – mondta Christian.

·        Igen. Tudom. – hajtottam le a fejem. – Nézzétek, én rettenetesen sajnálom. Nem akartam nektek ekkora galibát okozni. Ekkor egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Na, szép. Ilyen ingadozó lesz a lelki állapotom. Heikki lépett hozzám, és letörölte az arcom a kezével.

·        Ne beszélj hülyeségeket. – ezzel megint átölelt.

·        Valaki ártani akar neked. Ezt nem hagyjuk. – mondta Seb.

Kibújtam Heikki öleléséből, és odafordultam Kimihez.

·        Nagyon szépen köszönök mindent. És nektek is srácok. – mosolyogtam.

·        Ha ezt még egyszer kimondod, én nem tudom mit csinálok. Ez annyira természetes. – ölelt át Kimi.

·        Na jó srácok. Ma oda kell tennetek magatokat, úgyhogy induljunk. – mondtam vidámabban.

·        Igaza van Vivinek. Indulás. – mondta Christian.

Beültünk az autóba. Mindent el kellett mesélnem, aztán Christian ismertette a további fejleményt. Tudtam, hogy a biztonsági felvételeket már leadták a rendőröknek. Nagyon komolyan vették az ügyet, pedig mondtam nekik, hogy fölösleges. Fogalmam sem volt, hogy ki tehette. Arról sem volt, hogy mégis miért tette, mit árthattam neki. Fél tízre a pályán voltunk. Leültem a szokásos helyemre. Folyamatosan érkeztek az emberek, és kérdezgettek, hogy mi van velem, jobban vagyok? Stu megint fel tudott vidítani, így már sokkal jobb kedvvel néztem a 3. szabadedzést.