A hírnévnek ára van... 4.rész

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm a visszajelzéseket. Dórinak és Briginek külön köszönet a kommentekért:) Nagyon sokat jelent nekem minden egyes visszajelzés. 5 érdekes, 2 vicces, 2 komment, és 2 állandó olvasó((: Annyira hihetetlen.
A részről annyit, hogy elég nyugis lett, nem túl érdekes, de ígérem lesz elég izgalom:)
Szurkoljatok Sebinek. Már a 3. edzés elsőséget húzta be. remélem az időmérő is sima ügy lesz:)

Jó olvasást! xoxo

Ui.: Bocsánat a késésért. Nem volt időm hozni, de igyekeztem. Keddre viszont biztosan lesz új rész.

Péntek reggel 7-kor csörgött a telefonom. Patrik neve állt a kijelzőn.

·        Vivi vedd már fel! - hallottam meg Sugi nyúzott hangját. Berohantam a fürdőbe, és felvettem a telefont.

·        Szia Patriiik. Mizu? Ezer éve nem hallottam a hangod. – mondtam szomorúan egyetlen öcsémnek.

·        Hali nővérkém. Halottam, hogy a Forma 1-en vagy. Gondolom majd kiugrottál a bőrödből, amikor találkozhattál Sebastiannal. Azért tudd, hogy Hamilton simán leveri. – mondta izgatottan.

·        Azt azért nem mondanám, hogy kiugrottam a bőrömből, mert nem vagyunk túl jóban… - mindent elmeséltem neki, az elejétől a végéig. Rengeteget beszélgettünk, és mikor ránéztem a telefonomon az időre, már fél 9 volt. El kellett köszönnöm Patriktól, mert egy óra múlva a pályán kellett lennem, így egyeztünk meg a csapattal. Felkeltettem Sugit, lefürödtem és felöltöztem. Egy sötétkék felsőt vettem fel, a fekete rövid gatyámmal és a fekete szandimmal. A hajam hagytam kiengedve, de beszárítottam.

Köszöntöttem nagynéném, és Bencével meg Sugival kisiettem a pályára. Nekem máshol kellett bemennem, mint nekik, így én nem vártam meg, hogy ők beérjenek, mert fél 10-re bent kellett lennem Christian irodájában, hogy elmondjon még pár dolgot. Végigrohantam a már jól ismert folyosón, mikor már majdnem Christian ajtaja előtt voltam, lefékeztem a lábammal, és csúsztam az ajtajáig, de mikor odaértem még túl nagy volt a lendületem, így a megállásomban az ajtón épp kilépő személy segített, aki gyorsan elkapott, hogy el ne essek.

·        Köszönöm. – néztem a megmentőmre.

·        Jó reggelt Vivi.

·        Hello Heikki. Micsoda meglepetés. – mosolyogtam. – Azt hiszem a hétvégén te vagy a megmentő szőke hercegem.

·        Nem bánom. - kacsintott rám.

·        Most gyorsan beszélnem kell Christiannal, de majd találkozunk.

·        Megvárlak. Úgy is kb. 2 perc lesz. Aztán mindent megmutatok. – mondta Heikki.

·        Köszönöm. Sietek. – ezzel beléptem Christian irodájába. Nem nagyon figyelt rám, már nyilván a szabadedzésen járt az esze. Ezért tudhatta Heikki, hogy gyorsan fogok végezni. Csak átnyújtott pár papírt és írt egy SMS-t. Majd mondta, hogy segít valaki, hogy mindent megtaláljak, és már jöhettem is. Kiléptem az irodából, már ott állt Heikki a telefonja kijelzőjét felém tartva. Ideadta, hogy elolvashassam.

„Kérlek Heikki segíts ma Vivinek. Mutasd meg, hogy mi hol van, meg ilyenek. Majd meghálálom. Christian.”

·        Ó szóval te vagy a titokzatos segítőm.

·        Úgy tűnik, nem szabadulsz tőlem. Reggeliztél már? – kérdezte.

·        Igen.

·        Akkor gyere. Megmutatom a garázst, és bemutatlak pár embernek.

Bevitt Sebastian garázsába, ahol a német a kocsija mellett támaszkodott, és a mérnökével beszélt. Mikor meglátta Heikkit, vidáman intett neki, és elindult felénk. Mikor engem is meglátott a finn mellett, már komorabb lett.

·        Jó reggelt! – lépett Heikkihez.

·        Szia Seb! Hogy vagy? – kérdezte Heikki Sebtől. Nem akartam megzavarni őket, de azért nagyon illetlennek sem akartam tűnni.

·        Sok sikert Sebastian. – mosolyogtam.

·        Köszönöm. – mosolygott ő is. Ezzel én arrébb mentem. Mégis csak dolgoznak. Nem akartam zavarni. Leültem egy bezárt szerelődoboz tetejére, ami a falhoz volt tolva. Elővettem a telefonom, hogy csináljak pár képet.

·        Esetleg közös képet nem akar a szép hölgy? – lépett hozzám egy ismeretlen férfi.

·        Attól függ kivel.

·         Mondjuk egy sármos, izmos, vicces Red Bullos férfival? – vigyorgott.

·        Heikkivel? Hát nem is tudom… - viccelődtem vele.

·        Mi? Én helyesebb vagyok, mint Heikki. – húzta ki magát.

·        És természetesen szerényebb is. – helyeseltem nevetve.

·        Stuart Jones. – nyújtotta a kezét. – De szólíts csak Stunak.

·        Tóth Vivien. De szólíts csak Vivinek. - fogadtam el a kézfogást, de ő megfogta a kezem, és kezet csókolt.

·        Héj Adonisz. Vegyél vissza. Ma az enyém. – lépett hozzám vigyorogva Heikki, és átkarolta a vállam.

·        Persze. És ezt ki mondta neked Sportacus? – vigyorgott Stu.

·        Christian. És a bájos hölgy is szívesebben élvezi az én társaságomat, mint a tiéd. – mondta Heikki elégedett fejjel.

·        Hát ezt nem mondtam. – húztam Heikki agyát. Az az ijedt nézés mindent megért.

·        Bocs Stu. Ma tényleg ő a bébiszitterem. – mondtam a szerelőnek.

·        Azért szólj, ha egy érett és helyes férfi társaságára lenne szükséged. Boldogan állok rendelkezésedre.

·        Stu rohanj inkább, mert szakad a plafon, és az autó nem indul be nélküled. – vágta oda Heikki Stunak.

·        Sajnállak titeket, mert tényleg mennem kell, így nem élvezhetitek tovább a társaságom. Vivi örülök, hogy megismerhettél. – köszönt el vigyorogva.

·        Te teljesen bolond vagy. – nevettem a szerelőn, aki ezt láthatóan élvezte, de ment vissza dolgozni.

Heikki elmondott pár dolgot, és átnyújtott egy fülest, amelyet fölvettem. A levegőben szinte szagolni lehetett a feszültséget. A benzin szaga végig a levegőben szállingózott. Imádom ezt az illatot. Mindenki koncentrált. Az emberek, akik az előbb még jókat nevettek, mereven figyelték a kijelzőt, és az arcuk komolyságot, és feszültséget árasztott. Heikki sem szólalt meg. Az elmúlt időben nem ment túl jól a Red Bull. Az új hátsó szárnyat tesztelték, valamint a generátort figyelték meg. A pilóták kihajtottak a pályára, és mindenki az időeredményeket nézte. Heikki néha magyarázott, de látszott rajta, hogy ő is feszült. Nem volt nagy az öröm, mivel Webber a 13. Vettel pedig csak a 15. helyen zárt. A két McLarenes pilóta eszméletlenül ment. Hamilton nyert Button előtt.

·        Eljössz velem ebédelni? Megmutatom a büfét. - kérdezett az edző.

·        Benne vagyok. – és lesegített a szerelős dobozról.