A hírnévnek ára van...3.rész

Sziasztok!

Meghoztam az új részt. Remélem kapok 1-2 visszajelzést, hogy érdemes-e folytatnom, vagy hagyjam inkább. Igyekszem a következővel, szerintem pénteken tudom hozni.

Jó olvasást! xoxo

Detti((:

Mégis mi a fenét képzel ez magáról? Nem hiszem el. Pont Ő. Az az ember, akiért rajongtam. Csak Ő érte. Nem voltak bálványaim, egyedül Ő volt az, akiért tudtam rajongani. Múlt idő. Azt hiszem ennek is vége. Az előző üvöltő szavai, darabokra törték a róla szóló illúziómat.Hogy van-e még kedvem ehhez a 3 hétig tartó felhajtáshoz? Nincs, de most már muszáj lesz.

• Akkor Sebastian, Vivien? Megfelel? - kérdezte Christian Horner a csapatfőnök. - Biztos vagyok benne, hogy jól kijöttök majd. - aham, persze. Biztosan jól megleszünk. mondtam magamban, és megforgattam a szemem.
• Talán gond van? - kérdezte Christian.
• Nem. Dehogy. Ha Sebastiannak megfelel, nekem nincs ellenemre.- mondtam mosolyogva, ami inkább   nézett ki bénán, mintsem kedvesen.
• Részemről rendben. - tette az ártatlant a szőkeség, és vigyorgott. Azt hiszem nem ez a megfelelő alkalom a vigyorgására.
• Akkor mehettek is. - mondta Christian.
• Köszönöm! - álltam fel, és kiléptem az ajtón, de lépteket hallottam mögöttem. Nem akartam rá figyelni, így nyugodtan sétáltam tovább a folyosón.
• Nézd tudom, hogy megbántottalak, és hülyeségeket mondtam. - szólt utánam.
• Ó valóban? - tettem fel ironikusan a kérdést, miközben felé fordultam.
• Szóval. Kérlek ne haragudj. A magánéletem most enyhén szólva zűrös, és sajnos ilyenkor nem tudom magam kontrollálni. Amikor mondták, hogy jössz, azt hittem valami magassarkús, póló helyett melltartót hordó, gatyának meg szárnyas betétet viselő, nyávogó liba jön. 
• Hinni a templomban kell.- mondtam neki szemrebbenés nélkül.
• Ne már! Bocsánatot kérek. Én kérek bocsánatot. SEBASTIAN VETTEL kér bocsánatot tőled...
• Én itt sem vagyok. - mondtam és leléptem. Mi a? Mégis mit képzel. Még én érezzem megtisztelve magam, hogy Ő kér tőlem bocsánatot... Ezt nem hiszem el. A kapott irataimmal a kezemben siettem a kijárat felé, és dühömben nem vettem észre, hogy van előttem valaki, így beleütköztem, a papírjaim meg szanaszét hullottak.
• Remek. - mondtam, és a papírjaimért nyúltam, de az illető megelőzött.
• Tessék. - a kezembe nyújtotta a papírt. Rám nézett és elmosolyodott. - Úgy látszik ez egy ilyen nap. - mondta.
• Igen. Azt hiszem. Heikki ugye? - mondtam mosolyogva.
• Vivien ha nem tévedek. - mosolygott.
• A barátaimnak csak Vivi. Szóval szólíts így.
• Ó tehát a barátod vagyok? - mosolygott és felhúzta a szemöldökét.
• Nem. De ez még alakulhat. Szimplán csak jobban szeretem, ha Vivinek hívnak. - válaszoltam.
• Pedig már reménykedtem. - vigyorgott. -Szóval miért is balszerencsés nap? -tette fel a kérdést.
• Kikészítettek. Eljöttem nyugodtan, nézőként. Aztán hívást kaptam, és kiderült, hogy a Red Bull pilótájával kell fotózkodnom 3 hétig, hétfőnként. Sebastian Vettel pedig egy beképzelt seggfej. Addig örülj ameddig nem ismered.
• Akkor már  szomorú vagyok. - értetlenül néztem rá, hogy ezt most miért mondja. -Már  elég jól ismerem. Az edzője vagyok. - mondta vigyorral a száján. Lefagyva álltam.
• Akkor azt hiszem megyek, és eltemetem magam, mielőtt még nagyobb hülyeséget tennék.
• Nem szeretem a temetéseket, úgyhogy nincs kedved inkább meginni egy kávét vagy valamit, és addig elmesélni, hogy mit is tett ez a barom. - mondta szintén mosolyogva.
• Azt hiszem...De. Végül is. Mehetünk.

Beültünk a Red Bull büféjébe, és ott mindent részletesen elmeséltem neki.

• Húha. Akkor hány kört is kell vele futtatnom?
• Sokat. - válaszoltam nevetve, és Ő is nevetett.

Elmesélte, hogy manapság kezelhetetlen a német, és megért amiért nem túl jó benyomást keltett, de szerinte majd idővel újra normális lesz, és akkor talán megkedvelem. Mesélt még magáról, én is meséltem neki, de aztán eltelt az idő, így mennem kellett.

• Nagyon élveztem. Köszönöm.-mondtam mosolyogva.
• Én is. Akkor holnap találkozunk a boxban.
• Micsoda? - tehát ez volt az a momentum, amelyet nem hallottam Christian beszédében, mert elgondolkodtam.
• Azt mondták, hogy fogadott modell lányunk velünk lesz 3 hétig.  És én ezt nem is bánom. - válaszolt vigyorogva.
• Tényleg. Akkor majd holnap. Még egyszer köszönöm. Jó éjt Heikki!
• Neked is! És máskor is. Remélem.-mosolygott
• Benne vagyok.-és elindultam haza.

Sugit hívtam, hogy ne aggódjanak, mindjárt ott leszek. 10 perccel később megláttam nagynénémék "szerény" hajlékát.

Bemenetem, és mindent el kellett mesélnem nekik, hogy mégis mi ez az egész. Sajnáltam, mert így minden tervüket felborítottam, és a jegyem sem használom el. Megnyugtattak, hogy nincsen semmi baj, megértik, és ez nem az én hibám. Sebastian szerintük is egy idióta. Heikkit is elmeséltem, de csak nagy vonalakban, ők meg sejtelmesen vigyorogtak. Felmentünk Sugival aludni. De még mielőtt aludtunk volna, ő kifaggatott.

• Neked tetszik. - mondta vigyorogva.
• Nem. Dehogy tetszik.- tagadtam a felvetését.
• Ismerlek. Úgy beszéltél róla, mint egy görög adoniszról. -vigyorgott.
• Hagyjál már.
• Rendben. Aludj jól! Álomdj Heikkivel...khm szépeket. -köszörülte meg torkát, és nevetett.
• Menthetetlen vagy.....Jó éjt Sug!. - majd elnyomott az álom