A hírnévnek ára van...9. rész

Sziasztok!

Meghoztak egy kis késéssel az újat, bocsánat érte, de tegnap 5 dogát írtam és karácsonyra is készülődök. A szavazás elég szoros a dupla rész és a novella között, szóval kíváncsi leszek, hogy melyik lesz a "győztes". Netalán döntetlen lesz:D Szóval szavazzatok! :D

Jó olvasást!

XOXO

• Először is, Boldog Születésnapot kívánunk! Hogyan fogja ünnepelni? - hangzott el az első kérdés. Felsóhajtottam, és felvettem az "álcázott aranyos vagyok, mosolygok, és szívesen válaszolok a kéréseikre arcomat".
• Még nem tudom pontosan. Nincsenek konkrét terveim, valószínűleg csak a szűk baráti körrel sütizünk egyet, vagy ilyesmi.

• Szóval nem fog együtt ünnepelni este a Red Bullos csapattal? Vagy nem szokott velük együtt szórakozni?
• Még nem tudom. A csapat természetesen engem is meghívott, az is lehet, hogy elmegyek, az is, hogy nem. Majd meglátom.

• Hogyan fogadták a csapatnál?
• Itt mindenki nagyon kedves, és jószívű. Egyből befogadtak, és mindent megmutattak, ami az ő hétköznapjaikhoz hozzátartozik, de nekünk, akik csak a tévében látjuk, hogy milyen is a Forma 1, bámulatba ejtő, hogy milyen a "kulisszák mögötti" rész.

• Örült a mai győzelemnek?
• Természetesen nagyon. - mosolyogtam - A srácok rengeteget dolgoztak, és Sebatian is nagyon megérdemelte.

• Mennyire került közel egyes pilótákhoz? Szabad hinni a pletykáknak, hogy ön és Jenson együtt vannak? - hangzott el a kérdés, amely rendesen meglepett.
• Nem. Nem szabad. - nevettem - Jenson nekem régóta a szomszédom, és olyan, mintha a bátyám lenne. De csak barátok vagyunk. Más pilótákkal is jóban vagyok, így például Markkal, Sebastiannal, vagy épp Kimivel.

• Egy utolsó kérdés a karrierjével kapcsolatban; Lehetett olyan híreket hallani, miszerint ön fellép a téli Victoria's secret fashion shown. Ez igaz?
• Igen. Igaz. - mosolyogtam - Nem rég kaptam egy felkérést, amelyre álmomban sem mertem gondolni, és természetesen elfogadtam, úgyhogy most már hivatalos lett, tényleg ott leszek Victoria "karácsonyi angyalkái" között. - nevettem.

• Köszönjük, hogy rendelkezésünkre álltál, jó ünneplést délutánra.
• Én köszönöm! - mosolyogtam, majd elindultam a kijárat felé.

Kifelé menet a telefonomat nézegettem, amikor valaki elkapott, befogta a számat és berántott az egyik Home mögé. Hiába kapálóztam és próbáltam segítséget kérni, nem sikerült. Addig rángatott, amíg valamiben meg nem akadt a lábam. Ekkor elengedett, és elém ugrott.

• Te barom idióta! A szívrohamot hoztad rám! - förmedtem rá Jensre, aki éppen a hasát fogva nevetett. Karba tettem a kezemet, és mérgesen néztem rá, ekkor már abbahagyta a nevetést.
• Bocsi. - nevetett - Jól van törpicúr. - összekócolta a hajam - vagyis már nem is törpe, mert ismét öregedtél egy évet. - sóhajtott egyet, miközben úgy tenne, mintha szipogna -
• Héj még nem is vagyok olyan idős. - biggyesztettem le a számat.
• Tudom. - Ezzel megölelgetett - Boldog szülinapot szépségem. - mosolygott rám, és felvette a földről azt a bizonyos dobozt, amelyben az előbb megakadt a lábam, és átnyújtotta.
• Ó! Nem kellett volna. Köszönöm. - ezzel megöleltem.
• A baj csak az, hogy én még mindig sokkal öregebb vagyok mint te. Én már törp papa vagyok. - nevetett, miközben én az ajándékomat bontottam.
• Istenem bátyó. Köszönöm. - az ajándékom egy ezüst sapka volt, két szélén egy-egy angyal szárnnyal, és rá volt írva, hogy a Red Bull hivatalos angyalkája. - Nem kellett volna.
• Persze húgocskám... Nem... - nevetett - Ez természetes. Ja és Jesstől is kapod, de ő mégsem tudott eljönni. 
• Pedig annyira hiányzik. Na nem baj, majd a szünetben csak találkozunk. - mondtam.
• Persze. És este ugye jössz?
• Miért? Te is ott leszel a Red Bull partyn? - néztem rá furán.
• Miután jóban vagyok Sebékkel, persze. Mindig meghívnak, de ilyenkor mások is ott vannak. Például Kimi, vagy a Toro Rossosok, vagy épp Nico. 
• Ha jössz, akkor tényleg ott kell lennem. - mosolyogtam - De most megyek, mert még el is kell készülnöm. 

Adtam Jensnek két puszit, és haza siettem Sugiékhoz. Már bezsongva várt, mert mint utólag kiderült, ők is jönnek a buliba, mivel Stuék meghívták őket. A hajamat felkötöttem egy kontyba, felvettem, e kedvenc blézerem, amely arany színben pompázott, hozzá egy fehér trikót, és a királykék vászonnadrágomat. A cipőn sokat gondolkodtam, de végül a szegecses arany színű magassarkúm mellett döntöttem. Sugi egy eszméletlenül szexi, fekete bőr ruhát vett fel, és hozzá a vadító magassarkúját.

Vivi ruhája:

Sugi ruhája:

• Stu el fog tőled ájulni. - mosolyogtam Sugira.
• Tőled Heikki nem különben. - nevetett egyet, én pedig megforgattam a szemeimet. - Na menjünk inkább, mert Most dudált Heikki. 

Bence ruhája:

Leérve megláttam Bencét, aki brutálisan helyes volt. Egy fehér inget viselt, amelyre felvett egy szürke mellényt, és a buggyos gatyáját. A haját belőtte. Na ő tipikusan olyan, akiktől elolvadnak a lányok.

• Ejnye fiúkám. De kicsípted magad. - néztem végig rajta.
• Pont a hölgyek mondják? 

Ezzel kimentünk a kocsihoz. Heikki és Bence ültek elől, Sugival mi hátul. Kiderült, hogy a pályára megyünk, mivel a Home büféjében lesz a buli. Odaérve Heiikivel összekarolva mentem, majd amikor beértünk a büfébe, csend és sötétség fogadott. 

• Na de nem azt mondtátok, hogy itt...? - ebben a pillanatban felkapcsolták a villanyt, és mindenki előugrott azt kiabálva, hogy Boldog Szülinapooot! Annyira meghatódtam. Olyan aranyosak voltak. Mindenki odajött hozzám gratulálni, és az ajándékokat feltornyozták egy asztalra. Elindították a zenét, és elkezdődött a buli. Heikkivel táncoltam, aztán odajött Seb, és ő is felkért. Nem sokkal később felszolgálták a tortát, de aztán ismét beindult a buli. Rengeteget beszélgettem Heikkivel és Jensonnel. Bencéék eltűntek, de néha-néha láttam Sugit Stuval. Kicsit fájt a fejem, és nagyon álmos voltam, így én 12 körül úgy döntöttem, hogy haza megyek, de megbeszéltem Sugiékkal, hogy ők nyugodtan maradjanak, majd Jens hazahozza őket. Mindenkitől elköszöntem, és figyelmeztettem sebet, hogy ne felejtse a holnapi fotózást. Heikki ragaszkodott hozzá, hogy hazavisz. Az úton is végig beszélgettünk, bár az volt vagy 4 perc. A ház előtt megállt.
• Nagyon szépen köszönöm. - mosolyogtam.
• Ugyan. Nagyon szívesen. Az ajándékok bontása holnap még várni fog rád.
• Igen. Majd nekiesek. - mosolyogtam - Hát akkor; Jó éjt Heikki!
• Jó éjt Vivi! - már majdne kiszálltak az autóból, amikor utánam szólt .
• Várj! - ezzel hátrafordultam, és mintha lelassulna az idő, elkezdtek ajkaink egymáshoz közelíteni, majd összeértek, és szinte minden szikrázni kezdett körülöttem. Éreztem, hogy belevörösödöm a csókba. Úgy éreztem magam, mintha egy filmben lennék. Mikor elváltak ajkaink, csak egymásra mosolyogtunk, ami szinte mindent elárult a másiknak.
• Szia Heikki! - ezzel mosolyogva kiszálltam az autóból.
• Szia Vivi! Aludj jól! - ezzel elhajtott, én meg bementem a házba.