A hírnévnek ára van 12.

Sziasztok!
Bocsánat a késésért, ígérem többet nem lesz ilyen, de most félév miatt sokat kellett tanulnom, és nem volt időm írni. A folytatást még a héten olvashatjátok, ha a terveim megvalósulnak:)
Köszönöm az előzőhöz a komikat, most is 5-öt kérek a folytatáshoz, meglesz az:)
Ja és van egy új blogom, nagyon örülnék, ha olvasnátok: famouslifeishard.blogspot.hu :) Ez 1D-s történet, de remélem azért majd olvassátok.
Jó olvasást, ne felejtsétek 5 komi;)
XOXO

Arra keltem, hogy a tűző nap a szemembe süt, ezért nyöszörögve ébredeztem.

·        Jézusom! – pattantam fel az ágyból, mire Lou is felkelt, és mosolyogva végigmért.

·        Mi van? – kérdeztem vissza értetlenül, de amint magamra pillantottam, rájöttem, hogy min mosolyog. Teljesen meztelenül vagyok.

·        Ó a francba! – ezzel gyors mozdulattal magamra tettem az ágyon levő paplant.

·        Ne máááár! – nyafogott. – A paplan nem áll jól. – vigyorgott kajánul.

·        Louis! Nekem barátom van!!! Fel tudod fogni, hogy mit tettünk? – néztem rá kétségbeesetten.

·        De én azt hittem, hogy hazudtál.

·        Ugyan már Louis. Miért hazudnék ilyenben?

·        Hogy féltékennyé tegyél.

·        Ennyire nem vagyok szánalmas…- mondtam neki lenézően.

·        Hiszen mindketten élveztük. Különben meg nyilván nagyon szeretheted, ha lefeküdtél velem…

·        Ahammm… Szóval nyilván te is nagyon szerethettél, amikor megcsaltál. – hajtottam le fejemet, és rárogytam az ágyra. Éreztem, ahogy a múltam gondolatai miatt egy könnycsepp végiggördül az arcomon.

·        Ne csináld ezt. – térdelt mellém az ágyra. – Ne haragudj. Nem gondoltam komolyan. – ezzel letörölte az arcomon végigcikázó könnycseppet. Ekkor valaki kopogtatott az ajtón. A szívem majdhogynem leállt.

·        Ööö…Ki az? – kérdeztem bizonytalanul.

·        Drágám csak én vagyok. Heikki. – ekkor Lou megforgatta a szemét, és szinte magában mormolva mondta, „drágááám, csak én vagyok Heikki”. A hangjában gúny volt, de nem érdekelt, azzal a mozdulattal be is löktem a fürdőbe.

·        Itt maradsz! Nem mozdulsz, és semmiféle hangot nem adhatsz ki!! Megértetted?

·        Igen, hogyne… -ezzel a mozdulattal bezártam a fürdőszoba ajtaját.

·        Heikki egy pillanat csak felöltözöm.

·        Okés.

Gyorsan magamra kaptam, amit először megláttam, majd az ajtóhoz siettem.

·        Heikki! Szia! – álltam meg az ajtófélfának nekitámaszkodva.

·        Szia szépségem. – nyomott egy csókot az ajkamra.

·        Hát te mi járatban erre?-tettem fel a totál értelmetlen kérdést, de teljesen össze voltam zavarodva.

·        Hát én csak gondoltam meglátogatlak.

·        Ühümm…Az jó. – mondtam bólogatások közben.

·        Szívem minden rendben?

·        Igen…Persze…Hogyne…Minden.

·        Aham. Oké. Akkor bemehetnék?

·        Igen. Ööö vagyis nem.

·        Nem? – kérdezte értetlenül.

·        Nem. – bólogattam elhúzott szájjal. Nem engedhetem be, mert mindent úgy hagytam, ahogy tegnap este maradt, vagyis a ruhák a földön hevertek. – Hát izé, az van, hogy óriási kupi van, mivel rendezkedem, és minden a földön hever. Inkább menjünk át hozzád.

·        Oké. – Ezzel bementünk a szobájába, ő pedig hirtelen nekem esett, és lefektetett az ágyra.

·        Heikki beszélnünk kell. – mondtam, miközben eltoltam magamtól.

·        Tudom. Én is mondani szeretnék valamit. – ezzel továbbcsókolt. A karom a fejem fölött volt, ezért végighúztam magam mellett, hogy megfoghassam Heikki csípőjét, mivel még mindig rajtam ült, ám mikor a párna alatt húztam lefelé magam mellett kinyújtott kezemet, beleakadt valami.

·        Hát ez meg mi? – hagytam abba a csókunkat, hogy rápillanthassak, mit találtam.

·        Na igen. Erről akartam veled beszélni.

·        Hát van is mit. – mondtam neki felháborodva, de igazából nem lett volna hozzá jogom, mivel én is megcsaltam.

·        Nézd. Tegnap este sokat ittam, és megtörtént.

·        Ó ez remek, mert képzeld én is lefeküdtem tegnap valakivel.

·        Ez fantasztikus. – förmedt rám, de én kérdőn néztem rá.

·        Khmm…- köszörültem meg a torkomat, jelezve, hogy neki sincs joga a felháborodásra.

·        Semmi.

·        Na azért.

·        És most? Mi lesz? – kérdezte tanácstalanul.

·        Egyértelmű, hogy vége. – mondtam, de legbelül nem ezt szerettem volna, viszont tudtam, hogy mindketten azért léptünk félre, mivel már nem volt meg köztünk az a bizonyos tűz.

·        Értem. Akkor, majd a fotózáson találkozunk.

·        Igen. – erőltettem egy mosolyt az arcomra. – De héj. Maradjunk barátok – mondtam, miközben az épp kifelé mentem az ajtón. De hülye vagyok! Barátok? Ez annyira béna…

·        Oké. Persze. – ezzel kisétáltam a szobából.

·        Lou kijöhetsz. – nyitottam be a fürdőbe.

·        Krr…Mi? – riadt fel, ugyanis sikeresen elaludt a WC tetején.

·        Semmi. – ezzel otthagytam, és kisétáltam a szobából.

·        Vivi mi történt? – futott utánam, és elkezdte simogatni a hátamat.

·        Szerinted mégis mi? Gondolod, hogy nem derült ki?

·        Sajnálom.

·        Én voltam a hülye. De úgyis mindegy, mivel ő is lefeküdt valakivel.

·        Hát az szívás. – mondta sziszegve.

·        Ne mond.

·        Eljössz velem moziba? Addig is kiszellőztethetnéd a fejed, meg különben is. Régen mindig jártunk moziba. – kérdezte kedvesen.

·        Persze, de előtte fotózásom lesz Sebastiannal.

·        Segáz. Elkísérlek.

·        Gondolod, hogy jó ötlet lesz eljönnöd, amikor ott lesz a volt barátom, akivel szinte egy perce szakítottunk? – kérdeztem ironikusan.

·        Vivi. Nem lesz semmi, de ha nem szeretnéd, hogy elkísérjelek, akkor nem megyek.

·        De. Ne haragudj. Jól jönne, ha valaki mellettem lenne. –Összeszedtem a cuccaimat, felkaptam egy táskát, egy bőrdzsekit, és a telefonom a kezembe vettem. Ha ez a kis készülék nem lenne, az életemnek már lőttek volna.

·        Minden oké? – kérdezte Lou, miközben a liftben elbambultam, és a kezét az enyémmel összekulcsolta.

·        Igen. – mosolyogtam a kezeinket látva. Beültünk a kocsiba, de nem szóltunk egymáshoz. Én végig csak bambultam.

·        Vivi. Világít a telefonod. – mondta kedvesen.

·        Jézusom! Tényleg. Bocsi, csak elbambultam. –Rápillantottam a kijelzőre, és láttam, hogy Virág küldött egy MMS-t. Ő volt a képen Kimivel, miközben Kimivel összebújnak.

·        Az ott Virág? – kérdezte Lou.

·        Igen. Ő és a…barátja. – na jó. Igazából fogalmam sincs, hogy most akkor mi is van. Kimi képes volt otthagyni a barátnőjét? Szegény lány. Biztos szerethette, de Kimi megcsalta. Elég szar lehet neki, bár tudom mit érez. Nem is a mostani Heikkis ügy miatt, hanem inkább még régebbről Louis miatt.

·        Hiszen ez Kimi Raikkönen.

·        Pontosan. – bólintottam. Kis idő múlva megérkeztünk a pályára.

*Sebastian szemszöge*

Korán kiértem a pályára, és nagy ámulatomra Heikki már kint volt.

·        Haver mi van? Tök korán van még. És hol van Vivi?

·        Annak vége. – ettől a 2 szavas mondatától teljesen ledermedtem.

·        Hogy-hogy vége? - kérdeztem szinte már dadogva.

·        Magcsalt. –na ez már durva. Ezt nem hiszem el.

·        Vivi?

·        Mert szerinted ki más? – kérdezte dühösen. De ezt akkor sem fogom bevenni. Ő nem az a fajta.

·        Ezt nem hiszem el. Nem nézném ki belőle. – mondtam burkoltan, hogy nem veszem be amit mondott.

·        Hát eddig én sem néztem ki.

Ekkor ajtócsapódást hallottam, a fejem egyből a hang irányába fordítottam. Egy hófehér Poschét láttam, melyből Vivi száll ki. Őszintén szólva eléggé meglepődtem. De mégis kivel jött? Ekkor megláttam, hogy kiszáll mellőle egy barna hajú srác. Ez komoly? Talán tényleg megcsalta Heikkit? Aham… Most már biztos, mivel ebben a pillanatban fogta meg a srác Vivi kezét. Hát ez undorító. A srác maga a megtestesült ellenszenv. Árad róla, hogy mennyire nagyképű, és az is, hogy milyen lenéző másokkal. Már innen messziről látom, hogy Vivit is csak kihasználja. A kocsija egy vagyon lehetett, de valahonnan nekem nagyon is ismerős.

 Amint közelebb értek, egyre gyanúsabb volt, hogy már láttam valahol. Ja igeeen! Ez az egyik énekese annak az idióta bandának. A One Direction, vagy kik. Tudom, mert Melanie szokta hallgatni a számaikat.

·        Heikki ez meg ki? – böktem fejemmel a Vivi mellett sétáló srácra, hátha rosszul kombináltam.

·        Gondolom az a köcsög akivel megcsalt. – rángatta meg a vállát.

Nem jöttek felénk, csak egy fancsali képet vágott nekünk Vivi. Tudom igen. Nagyon bunkó voltam vele, és ez szörnyű. Teljesen megváltozom mellette, nem tudok normálisan viselkedni, ha a közelemben van. Szinte…Elbűvöl. Jézusom miket mondok?!

·        Oké kezdhetjük. - Jött ki Vivi a fotósunkkal egy kis idő múlva. Én előre megkaptam a cuccokat, így még indulás előtt felöltöztem, csak egy fodrász rohant hozzám a kesze-kusza hajam beállítani.

·        Ez így jó lesz, most sétáljatok a másik irányba. – mondta a fotós, hogy miket tegyünk. Egy idő után már nem bírtam, és megszólítottam a folyton grimaszoló Vivit.

·        Ne haragudj a múltkoriért. Teljesen hülye voltam, és nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Kérlek bocsáss meg. – mondtam reménykedve, hogy megbocsát, de tudtam, hogy ez elég szar duma volt…

·        Semmi gond. Felejtsük el. – mondta egész őszinte hangon.

·        Komolyan?

·        Persze. Már tudom, hogy mindenkinek vannak szar napjai.

·        Na igen…Te és Heikki…? – néztem rá kérdőn.

·        Szakítottunk. Mindketten sikeresen félreléptünk. – húzta el a száját.

·        Hogy mi? – néztem rá értetlenül.

·        Igen én lefeküdtem a volt barátommal, ő pedig felszedett valakit a bulin, és ez úgy derült ki, hogy az ágyában megtaláltam a csaj Barbie rózsaszín csipkés tangáját. – mondta csalódottan.

·        De nekem Heikki azt mondta, hogy te csaltad meg.

·        Szóval hazudott. Vagyis nem, csak szimplán nem mindent mondott el.

*Vivi szemszöge*

Na jó. Ez most szarul esett. Csak én csaltam meg? Kössz Heikki. Ebben a pillanatban hangos kiabálást hallottunk. Egyből észrevettük, hogy Heikki és Louis üvöltöznek egymással.

·        Pont veled csalt meg engem? – üvöltötte Louisnak Heikki, miközben lenézően végignézett rajta.

·        Csodálkozol? Nézz már magadra. És ha jól tudom, nem csak ő lépett félre nagyokos. – vágott vissza Lou.

·        Minek jöttél amúgy? Hogy kihasználd? – kérdezte Heikki.

·        Vagy, hogy tényleg szerethesse valaki… Nem úgy, ahogy te tetted. Neki te kevés voltál. – Louis.

·        Mert jobb neki egy bájgúnár, aki pénzt szarik, és minden adandó alkalommal a tükörben nézegeti magát, és a kamerába bájolog? Jajj várjunk csak. Te lehet, hogy őt csak a látszat miatt szedted fel, hogy ne mondják rád, hogy meleg vagy. – Heikki.

·        Mi van fitness király? Bejövök? – nézett Heikkire, vigyorogva Louis, de hamar eltörölte Heikki a mosolyát, mivel egy akkorát behúzott neki, hogy a földön elterült. Összenéztünk Sebbel, és egyből odarohantunk, de késő volt, mert mire odaértünk, Louis már feltápászkodott, és bemosott egyet Heikkinek.

·        Álljatok le! – ugrottam közéjük, de épp rosszkor, mivel Heikki vissza akarta adni az ütést, és engem talált el Lou helyett. Ebben a pillanatban képkiesés, és a földön végeztem.